MFKata gondolatai

Melyik gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s egyik az apjánál, másik az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a megváltozott élethelyzetében, és miképp sikerül tervük végrehajtása – erről szól A két Lotti könnyes-vidám története

Életem első könyve. Első, de inkább második osztály után Anyukám nyomta a kezembe... konkrétan nem emlékszem, hogy hogyan történt, de imádtam... UPDATE: azért nyomta a kezembe, mert ez volt az ő első könyve is ;-))

Most újraolvastam. És még mindig nagyszerű és káprázatos! Nem is olvashat egy gyermek mást elsőre csak ezt! Izgalmas és vicces és könnyen olvasható és könnyen érthető. Egy 7 éves gyermeknek a legideálisabb!!! Nagyon tetszett, mert hol megnevettetett, hogy megríkatott. Mert ugye én már Anyuka vagyok és más szemszögből (is) látom a történetet. Vajon mit érezhetett Luiselotte, hogy egyik gyermekétől meg kellett válnia? Vajon én mit éreznék... na inkább ebbe nem megyek bele, mert megint bőgök...

Egy a lényeg! Gyermekként még az embert nem gondolkoztatják komoly dolgok... bíznak a szebb jövőben rendületlenül és ez a könyv biztos, hogy ezt a hitüket csak erősíteni fogja! 

Én szerintem ennek a könyvnek köszönhetem az olvasási mániám. A pozitív élmény csak vonzotta a többi könyvecskét... és azt sem tartanám kizártnak, hogy az ikermániám is ebből fakad ;-)