MFKata gondolatai

Nem tagadhatom, hogy az Embrace című könyvnél a borítóra figyeltem fel először. Sokan tudjátok, hogy szeretem a gyönyörű borítókat és az angyalos történeteket és itt a kettő az egyben van. Nagyon hálás vagyok, hogy a Kiadó megtartotta az eredeti borítót.

A baj akkor van, ha a csodás borító nem tükrözi teljes mértékben a tartalmat.

Azt hiszem most már minden YA sztori elmaradhatatlan eleme a szerelmi háromszög. Meg mertem volna esküdni a könyv elején, hogy én kitartok az első szerelem, a zöld szemű szőke herceg mellett. De ahogy az lenni szokott, felbukkan a gonosz, fekete démon és rabul ejti főhősnőnk szívét. Vagy mégsem? De az én szívem a könyv felénél elrabolta. Nem megyünk szembe az árral, ha ilyen hűvös szexi félisten vagy angyal vagy mi a szösz rajong értünk? Nincs igazam? 

Sok angyalos történettel találkoztunk már és tudjuk, hogy nehéz jól megírni a történetet, hogy valóban hiteles legyen. Adott egy mítológiai háttér és ezt gyurmázzák az írók a saját ihletük által. Ebben a könyvben azt éreztem, hogy túl sok volt az inspiráció, túl sok mindent akart belevinni az írónő és talán a kevesebb jobb lett volna. Az alapötlet zseniális, az ismeretlen anyukával és a csuklópánttal, de többször éreztem azt, mintha a könyv írása közben jöttek volna a csavarok. Mintha bele-belekapott volna egy ötletbe, de végül mégsem sikerült azt teljesen kidolgozni és kiaknázni annak lehetőségeit. Kiforratlan a dolog, persze ilyet már láttunk első könyves írónál.

Violetet egy kedves, szerény lányként ismerjük meg, de a történet során többször feldühített a túzlásba vitt önzősége. A szabadság utáni vágyát is irreálisnak éreztem, mert azért valljuk be, hogy az életben sokszor kell olyan dolgokon átesnünk, végigcsinálnunk, amihez az adott helyzetben egyáltalán nincs kedvünk (például iskolába sem akar járni senki, mégis "muszáj"). 

Ezért vagy esetleg már túl öreg vagyok ehhez a korosztályhoz egyáltalán nem tudtam magam Violet szerepébe képzelni magam. Ami pedig elég nehéz, hisz végig E/1-ben van írva a sztori.

Az viszont pozitívum, hogy a stílusa a leírásoktól és a történelmi hátterektől eltekintve is könnyed és gyorsan olvasható.

Illetve tetszettek a fejezetek elején az apró bölcsességek, amik egy pici betekintést engedtek a következő fejezetbe, de persze minden spoiler nélkül. Egy kis előrejelzés.

Zárásként azt mondanám, hogy egy nagyszerű alapsztorival rendelkező könyv, amiben látok fantáziát. Tény, hogy a könyv tipikus VP könyv, amit 14 és 18 éves közöttieknek ajánlanék, de bízom benne, hogy a folytatásban az írónő kiaknázza azokat a lehetőségeket, amik most rejtve maradtak. Legalábbis a könyv utolsó oldalai bizony erre engednek következtetni.